Jánossomorja kitüntetettjei

1930. október 28-án született a Sopron megyei Répceszemerén. Az elemi iskola 5 osztályát szülőfalujában végezte, majd a soproni és a budapesti gimnáziumokba járt. Ezt követően a Győri Tanítóképzőben szerzett tanítói oklevelet 1951-ben. Gyakorlóéveit Novákpusztán töltötte. Mint végzett pedagógus még egy évet itt tanított összevont alsótagozaton.
1952-54 között Pusztasomorja egyik külterületi majorjában, Eszterházapusztán tanított.
1954. szeptember 1-vel a Hansági Állami Gazdaság telephelyén, Hanságligeten kapott új feladatot, ahol 26 fős 1-8. osztályt kellett tanítania a betűvetéstől az algebráig, a munkásszálló nagyszobájában. Iskolaalapítóként a hanságligeti kis iskola vezetője volt a kezdettől egészen 1980-ig, 26 tanéven át.
Mindig úgy érezte, hogy a pedagógus - különösen, ha vezető-, nem hagyhatja „porosodni” az oklevelét, magasabb képesítést kell szereznie. Ezért a 60-as évek második felében levelező úton elvégezte a Pécsi Tanárképző Főiskola mezőgazdasági szakát, majd a 70-es évek végén az ELTE pedagógiai szakát.
1976-ban családjával Jánossomorjára költözött, ahol az 1980. augusztus 1-től a nagyközség területén működő összevont 5 általános iskola igazgatója lett. Ezt az iskloát 10 éven át, nyugdíjazásáig vezette.
Iskolai munkája mellett a közéletben is évtizedeken át tevékenykedett. 32 évig volt tanácstag. A Pedagógus Szakszervezet Mosonmagyaróvári Bizottságában 3 évtizeden át dolgozott. Mindezeket társadalmi munkában végezte. Nyugdíjba vonulása után 10 évig a Megyei Bíróság népi ülnöke volt. 3 cikluson át a helyi és a körzeti Választási Bizottságban is tevékenykedett.
Még most, 76 évesen szívesen vesz részt civil szervezetek munkájában. A helyi újság szerkesztésében a lap indulása óta dolgozik. Ugyancsak alapító tagja a Jánossomorjai Társaskör Egyesületnek. A Mosonmagyaróvári Kertbarátkör vezetőségi tagjaként is szívesen vállal feladatokat.
Munkája során lelkesen gyűjtötte össze Jánossomorja iskoláinak másfélszáz éves történetét, amelyet a 2004-ben megjelent jánossomorjai kismonográfiában publikált.

A díszpolgári címet 2006-ban kapta.

1924. április 21-én született a csehszlováki Szencen, nyolcgyermekes parasztcsalád hetedik gyermekeként. A nyolc elemi elvégzése után villanyszerelőnek tanult. A II. világháború idején 1944. december 31-én mint leventét Németországba vitték, majd 1945 májusában amerikai fogságba estem, végül 1946. májusában került haza Szencre.

1947. májusában a családjával együtt Magyarországra telepítették, így került Mosonszentjánosra. Itt a Franck gyárban kapott munkát és nyugdíjazásáig itt dolgozott.

A sporttal már ifjú korában kapcsolatba került, először a szenci levente labdarugó csapatban védett, majd a felnőtt csapat kapusa lett. 1947-től a Franck SC-ben, illetve a községi csapatban védett tíz éven át. 1955-től a Mosonszentjánosi MEDOSZ Sportkör elnöke lett, és ezt a posztot a TSz. és az Erdészeti Sportkör megalakulásáig töltötte be.

1995-ben vette fel a kapcsolatot a szenci CSEMADOK szervezettel, amely 1997-ben a kitelepítés 50 éves évfordulóján rendezte meg először Szencen a kitelepítettek találkozóját, amelyre a Jánossomorjára telepített egykori szenciek küldöttségét Csasznyi Ferenc vezette. Azóta is rendszeres szervezője, részvevője a különböző szintű jánossomorjai- szenci baráti találkozóknak.

A díszpolgári címet 2005-ben kapta.

Drobnitsch Tamás 1943-ban született, általános iskolai tanulmányait Mosonszentjánoson végezte. 1961-ben érettségizett, az akkori nomenklatúra szerint azonban származása miatt egyetemre nem mehetett. Később a tatabányai szénbányában dolgozott aktív fizikai munkásként, csoportvezetői posztban. Később felvételt nyert a mosonmagyaróvári akadémiára, itt szerzett diplomát. ’81-től a mai napig tölti be a helyi termelőszövetkezet vezetői posztját, szakmai munkásságáért több állami kitüntetést kapott. Aktívan részt vett városunk életében, már a rendszerváltás előtt is három ciklusban tanácstagként, azóta pedig képviselőként tevékenykedik, ’94 óta a szociális és egészségügyi bizottság elnöke. Igazi közösségi emberként jellemezték. A helyi sportéletben is fontos szerepet játszott, ’60-ban a bajnokcsapat tagja volt. Mára három gyermeke révén öt unokával büszkélkedhet.

A díszpolgári címet 2008-ban kapta.

1925. március 22-én született Mosonszentjánoson. Szülei gazdálkodók voltak. Elemi iskolát szülőfalujában végezte, majd a kőszegi gimnáziumban szerzett érettségi után édesapja gazdaságában dolgozott. Később beiratkozott a győri tanítóképző dolgozók iskolájába, ahol 1950-ben tanítói képesítést szerezett. Még ebben az évben tanítóvá kinevezték Győrszentmártonba (ma Pannonhalma), de azt a következő napon helyesbítették úgyhogy a tanévet Kisbaráton (ma Győrújbarát) kezdte. 1959-ben hazakerült feleségével és kislányával együtt. A mosonszentjánosi iskolában ének zenét tanított. Az iskolai úttörő harsona zenekar vezetője, majd később az 1965-ben alakult helyi fúvószenekar karnagya volt. Nyugdíjba vonulása után az 1990-es évek elején még két évig hegedűt oktatott a helyi zeneiskolában.

Peter Oswald egykori mosonszentjánosi lakost 1946-ban telepítették ki mosonszentjánosról Németországba. A hidegháború éveiben, új hazájában összefogta az elűzött mosonszentjánosiak közösségét, rendszeresen szervezte az egykori kitelepítettek hazautazásait szülőfalujukba. Tevékenységével hozzájárult Jánossomorja nemzetközi kapcsolatainak fejlesztéséhez, a város szellemi és anyagi gyarapodásához.